Nevetni akarsz? Vagy netán Cuck Noriss-os viccekre vágysz? Látogass el ide, megéri, és hamár ott vagy, nyomj egy like-ot is :) http://viccek-aforizmak.blogspot.com

AGNA - II. Ébredés

Itt van az Agna novellasorozat második része. (már nem mintha bárki is olyan nagyon várná...) Jó olvasást hozzá, a véleményeket továbbra is lázasan várom.




Ébredés


Alig pár órája, hogy rátaláltam Agnara a sikátorban. Eljött a reggel, ő pedig már rég ébren volt, és csöndesen feküdt a karjaimban, amikor kinyíltak a szemeim. Szombat reggel volt, ráérősen heverésztünk az ágyon, még mindig úgy, ahogy tegnap este elaludtunk. Még korán volt, épp hogy csak felkelt a nap, az eső is szépen elállt (naná, most hogy már bent voltunk a lakásban). Köszöntem Agnanak és ő visszaköszönt kellemesen csilingelő hangján, aminek örültem, hisz eddig nem volt túl beszédes. Végül is kikeltünk az ágyból. Én kimentem a fürdőbe tisztálkodni, és kikészítettem egy fogkefét Agna számára, a lány addig segítőkészen beágyazott. Miután végeztem, ő is bement rendbe szedni magát, én meg a konyhába indultam reggelit készíteni (természetesen csak egy kis kenyeret, mert a sütögetéshez még korán volt.) Bevittem tálcán, és a szobában ettük meg. Meg kell hagyni, a lány aztán éhes lehetett, mert nem kellett sok idő hogy végezzen az adagjával. A reggeli után, gondoltam ismét kérdezgetni kezdem. Most már rendesen válaszolgatott, így hogy lenyugodott kissé, de az eredmény ugyanaz volt. Nem emlékezett semmire azelőttről hogy megtaláltam. (Szóval az amnéziája tartós, nem valószínű tehát, hogy a sokk miatt jött létre. Az instabil lelkiállapotkor jelentkező emlékezetkiesés általában csak átmeneti, de ha mégis attól lenne, akkor sem szokott ilyen mélyreható lenni. Néhány emlékfoszlánynak meg kellett volna maradnia.) A csajnál világosan látszott, hogy a hosszú távú memóriája is teljesen ki van törölve. Végül beláttam, hogy túlságosan kimerültünk ehhez, csak rontanék a helyzeten, ha tovább folytatnám. Egyelőre arra kell törekednem, hogy Agna rendbe jöjjön. Hamarosan fölkelt a család többi tagja is. Anyámmal már beszéltem tegnap a lányról, úgyhogy ráhagytam inkább a magyarázkodást. Azt még a faternak is el kellett ismernie, hogy igazán csinos kis lánykát találtam az útszéli sikátorban. (És ekkor fogant meg agyában az a csodálatos aranyköpés, amivel még hónapokig táncolt az idegeimen.) Miután Agnat hivatalosan is üdvözöltük köreinkben, ő csak csendesen visszakullogott a szobámba. Az volt most számára a biztonságos kis odú, ahová visszavonulhatott a világ veszélyei elől. Nem volt jó látni, hogy csak ott szomorkodik egymagában. Tudtam, ha nem is vigasztalhatom meg, legalább a figyelmét leköthetem egy időre. Megmutattam hát neki a könyvespolcomat, és mondtam, hogy válasszon nyugodtan igen nagyszámú gyűjteményemből. Nagy meglepetésemre, hosszas nézelődés után egy okkult mágiával foglalkozó hobbykönyvet választott. Nem volt benne sok, csak alapszintű dolgok, mint például a szellemidézés alapvető formái, módszerei (asztaltáncoltatás, Qujite tábla stb…) és egyéb ehhez hasonló dolgok. De nem volt benne semmi konkrét idéző vagy tisztító versike, varázsige, ráolvasás vagy ilyesmi. Elvégre ez csak egy érdekes és szórakoztató iromány, nem pedig útmutató túlvilági kapcsolatok létesítéséhez. Amúgy engem valójában nem is érdekelt annyira, csak udvariasságból olvastam végig, ugyanis a könyvecskét az osztálykarácsonyon kaptam egy furcsa goth lánytól, aki engem húzott. (Igen, ez is egy amolyan jó öreg 'vegyél az osztálytársadnak valami drága, szuperkirály cuccot, és közben reménykedj benne, hogy te nem egy utolsó olcsó kis szart kapsz!' féle ajándékozgatás.) És habár akkor egy csomag óvszernek jobban örültem volna, így utólag hálás voltam, hogy ezt a furcsa olvasmányt kaptam, amely most némileg segített szomorú vendégemen. Ettől kezdve egészen délig, folyamatosan csak azt a vacakot bújta, látszott, hogy nagyon érdekli. Én pedig kezdtem kicsit aggódni a lányért, hogy az ilyen sötét dolgokhoz vonzódik.Amíg Agna abba a bizarr kis könyvecskébe temetkezett, én újra elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon ki is lehet ő valójában. Agna. Nagyon különös név. Miért pont ezt a nevet kapta? Túl sokat füveztek a szülei? Esetleg valami szekta tagja, és ők aggatták rá? Hirtelen égető vágyat éreztem, hogy ezt kiderítsem. Odamentem a számítógéphez, bekapcsoltam, és vártam, hogy betöltsön. (Kellett is várnom egy jó ideig, hiába, a Windows nem éppen a gyorsaságáról híres.) Beléptem az internetbe, és jó barátom, a Google segítségével rákerestem a szóra. (Közben a fater észrevette, hogy ott vagyok, és megjegyezte, hogy 'már megint egész nap csak a gép előtt ülök.' Fogtam az üzenetet, tudtam, hogy körülbelül öt percem van arra, hogy megtegyem azt, ami feltétlenül szükséges, mert utána meg elküld engem valamilyen házimunkára, és addig ő ül le oda „megnézni valamit.”) Hamar meg is találtam, amit kerestem: az 'Agna' latin szó, jelentése bárány. Pontosabban nőstény bárány. Ez inkább a szektás elméletemet támasztotta alá. (Normális ember még betépve se nevezi el a gyermekét valamilyen állatról.) Az élet iróniája, hogy a mostani helyzetben ez a név tökéletesen illett a lányra. Hiszen ő volt most a szegény kicsi elveszett bárányka. Akaratukon kívül is, de remek nevet találtak ki a csajnak. Agna… Bárány. Rendkívül furcsa név, de hát az egész lány az. Nem hittem, hogy tisztában lenne nevének jelentésével, így a felfedezésemet inkább megtartottam magamnak. (Elvégre én is kiakadnék, ha egy állatról neveznének el.) Most hogy megtudtam azt, amit akartam jobbnak láttam eltakarodni a gép elől. Sajnos a fater megelőzött, úgyhogy el is küldött mosogatni. Monoton munkám közepette még mindig a fura néven kattogott az agyam. Valamiféle megmagyarázhatatlan oknál fogva, mostanában akármin is tűnődtem, gondolataim akaratlanul is, de mindig a lányra terelődtek, mégis ez valamiért most egyáltalán nem zavart úgy, mint általában. Egy jó fél órával (és egy törött tányérral meg két bögrével) később visszavonultam a szobámba, és fáradtan ledobtam magam az ágyra Agna mellé. Remek szokásához híven, egyáltalán nem tűnt fel neki a jelenlétem. (Ez persze engem rohadtul idegesített, mert hát azért elég szar érzés, ha tudomást sem vesznek az emberről.) Még mindig azt a könyvet olvasta, és elég sokat haladt is vele. Lemertem volna fogadni, hogy estére kiolvassa majd. Ez így is volt, és én hihetetlenül örültem neki, hogy végre végzett azzal a hányadékkal. Épp jókor, hisz lassan ideje volt vacsorázni. Most, hogy még nem volt késő a sütéshez, végre megcsillogtathattam a ''csodálatos'' konyhatudásomat. Habár azért a legtöbb ember nem nagyon dicsekedne azzal, hogy eljutott a bundás kenyérig én mégis úgy gondoltam, hogy a koromra és nememre való tekintettel (15 év, fiú!) ez igenis egész jó teljesítmény... Az evés után jött a szokásos rutin: fürdés, ágyazás (reméltem, most már nyugodtan alhat ki-ki a maga helyén, én speciel a földön, a pokrócon.) és végül esti szabadidős tevékenység. A teendők elvégzése után csak ültünk Agnaval egymással szemben az ágyon, és megpróbáltam beszélgetni vele. A fürdés közben ismét szöget ütött a fejembe, vajon a lány tisztában van-e a neve jelentésével. Megkérdeztem hát tőle, miért is hívják úgy ahogy. Mivel nem tudott rá válaszolni, ezért úgy gondoltam, hogy hagyom inkább a francba, nem nagy gond, ha nem is tud róla. Ezek után elakadtam, mert tudtam, ha megint a tegnapi eseményekről faggatnám, nem tudott volna válaszolni, hiszen mint reggel kiderült, az amnéziája mélyreható és tartós volt. Akkor most hogyan tovább? Tanakodtam magamban, mikor egy eléggé váratlan fordulat történt. Agna megkérdezte tőlem, hogy én olvastam-e a könyvet, amit neki adtam. Ez nagyon meglepett, hisz eddig nem mutatott túlzott érdeklődést irántam. Lassan elkezdett kérdezgetni a hobbym felől, meg egy csomó olyan dologról, amit általában meg akarunk tudni egy emberről. Nagyon örültem neki, mert látszott, hogy egyre jobban kezd feloldódni. Éreztem, hogy a kezd köztünk felébredni valamiféle kapcsolat. Ezt egyelőre még nem nevezhettem barátinak, de most már legalább a bizalmába fogadott. Tudtam, hogy azért még mindig rendkívül zárkózott, de lassacskán elkezdi bontogatni szirmait, akár egy nyíló virág. (És biztos voltam benne, hogy gyönyörű virág lesz belőle.) Beszélgetésünk után elég hamar, és könnyedén aludt el, így én is nyugodtabban hajtottam álomra a fejem. Végre elindult az ösvényen, mely maga mögött hagyva a szörnyű múltat, talán egy sokkal szebb és boldogabb jövő felé viszi. by: Okami

14 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik, csak így tovább :)
    Várjuk a folytatást ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett előre árom a folytatást :) Én is remélem ma égzek az enyémmel... ^^"

    VálaszTörlés
  3. nagyon jo.szal nekem teccik.csak igy tovabb,varom a folytatast...de nagyon,ne varass sokaig

    VálaszTörlés
  4. bocsi, de jó munkához idő kell XD

    VálaszTörlés
  5. Mikor jön a folytatás??

    VálaszTörlés
  6. tudom hogy ido kell.:)
    ha majd kiadjak dedikalnad nekem?Mert biztos hogy megvennem.

    VálaszTörlés
  7. Köszi, de már megszoktam, hogy egy reménytelen álmodozó vagyok. Semmi esély rá, hogy valaha is megjelenik... De ha mégis így lenne akkor tuti aláírnám XD

    VálaszTörlés
  8. egyre jobb hihetetlen de ezúttal nem is lett perverz a történet , különösen a zárojeles részek tetszenek ha megjelenik feltétlenül meg veszem

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, a kép is nagyon jól lett megválasztva.

    VálaszTörlés
  10. Chewy-nek köszönhetem, én hiába keresgéltem fél óráig

    VálaszTörlés
  11. Ígéretes olvasmány, szabad szóhasználattal, gratulálok hozzá.
    Több ilyet...

    VálaszTörlés
  12. Hát elég amatőr, de talán lesz belőle valami ;)

    VálaszTörlés
  13. Most olvastam a történetet és nagyon tettszett. Remélem lesz folytatás :))

    VálaszTörlés